Az a csodálatos weathering – első rész

Ráadásul mindezt akril festékekkel. Skandalum! Akrillal nem lehet szép koszolódást csinálni, mert nem olyan finom, mint az olajok – mondták már páran. Nos, szerintem, lehet. Csak ismerni kell a folyamatokat és a terméket. Ezt pedig csak és kizárólag gyakorlással lehet elérni. Amit most mutatok, azt sem egyszer alkalmaztam már.

A metódust bármely makettnél lehet használni, bár az igaz, hogy a szórópisztollyal sokkal „finomabb” eredményeket lehet elérni előárnyékolással. Amikor odajutunk a cikkekben, azt is megmutatom.

Ahogy már sokszor mondtam, ahány makettező, annyi féle módon készülnek a makettek. Tehát amit most mutatunk csak egy lehetőség a sokból.

Előre szólok, hogy a most bemutatásra kerülő – lásd a videót lentebb – módszer igényel némi tapasztalatot, és tudást. Szerencsére a Tudástárban az összes alapvető információ megvan ahhoz, hogy értsük és tudjuk, amit most itt megmutatok. Ja, és tessék gyakorolni.

A koszolás, koptatás – népi nevén weathering – sosem egy lépésből áll. Nincs olyan csodalötyi, csodafesték, amit egyből felkenve a kívánt hatást el tudjuk érni. Rétegenként kell felépíteni és tisztában kell lenni az anyagok, színek, tulajdonságok egymásra gyakorolt hatásával.

A koszolásról és a használható termékekről a későbbiekben lesz egy nagyon alaposan kivesézett írás, amely segít eligazodni majd ezen varázsszerek világában. Most csak úgy „beetetésként” … ez nem jó, ez túl negatív … Akkor legyen, mondjuk bemutató. Ez sem jó, mert eléggé korlátozott lesz ez az egész. Akkor legyen ismertető? Az sem jó, mert csak egy szegletét mutatom meg a folyamatnak. Kedvcsináló! Ez lesz az.

Szóval ebben a kedvcsinálóban Pár egyszerű lépésben megmutatom nektek, hogyan lehet ecsettel megadjusztálni úgy a makettünket, hogy az ne egy játékrepcsi kinézettel bírjon.

Szóval szépen lefestettük makettünket a festési útmutatóban meghatározott színekre.

Ezek a színek még harsányak, nem adják vissza azt, hogy a gép használatban volt.

Első lépésként kikeverjük az alapszín világosított verzióját, vagy az alapszínhez közel álló, világosabb színt veszünk alapul. Én jelen esetben mindkettőt igénybe fogom venni. Ennek ezer és egy oka van, de így sokkal látványosabb lesz a festés – a többi ezret el sem mondom.

És itt megállunk egy percre. A makettezés egyik lényege, hogy a valósághoz legközelebb álló alkotást hozzunk létre. A másik pedig, hogy jól érezzük magunkat, átjárjon minket az alkotás öröme, kapjuk meg azokat a bizonyos boldogság hormonokat, amelyek nekünk járnak.

Sok eszköz szépen van dokumentálva, némelyek – mint ez a repcsi is – kevésbé. A dokumentált mainstream makettekről rengeteg infó található, különböző fórumokon, stb. Csak halkan súgom meg, hogy minden könyvekből, leírásokból és a „túlélők beszámolóiból” szokták ezeket összerakni … Szóval van elég hiba lehetőség mindenben is. Ahogy az ecsetes festésben, a gép sztorijánál is leírtam, még abban sincs megegyezés, hogy milyen színű volt a kék.  

Így, amikor elkezded a makettet, el kell dönteni, hogy versenyre szeretnéd vinni, vagy magadnak építesz (esetleg a közösségi médiának). Ha versenyre viszed, ott lehet, hogy nem jönnek be ezek a látványtechnikák. De az is lehet, hogy igen.

Ne feledjük, hogy a makettezés nem más, mint illúzióteremtés. (Miguel Jimenez)  

Amit most látni fogtok, az beleférhet mindkét kategóriába. De inkább egy látványos makettezés.

Szóval első lépésünk, hogy az alapszín világosított verzióját elkészítjük. Mivel a színünk alapvetően kék, ezért nem tudjuk más színnel világosítani. Ezt ugye ebben az írásban már kifejtettem.

Tehát az alapszínt világosítom egy kis fehérrel, majd ezzel a mixel világosítom vissza az alapszínt.

Természetesen mindezt úgy, hogy festéket hígítottam. Vízzel.

Egy nedves, lapos ecsetre felveszek belőle, majd a nagyját kihúzva, elkezdem felhordani ezt a színt. Alapvetően éppen csak hozzáér az ecset sörtéinek a vége a felülethez. Ez biztosítja nekünk azt, hogy fessük be a felületet, csupán kis pontszerű dolgok kerüljenek fel.

A procedúrát úgy hajtom végre, hogy panelenként dolgozom. Mindig a kiválasztott panel közepétől indulok ki és a széle fele haladva dolgozom. A panelek szélén meghagyok egy vékony részt az eredeti festésből. És hoppá. Pont olyan, mint ha festékszóró pisztollyal előárnyékoltunk volna. Tessék. Life Hack.

Ez a pöttyözés megadja nekünk azt az illúziót, hogy a gép nem egyenletesen kopott, így a felületünk szépen textúrált lesz.

Ennél a gépnél figyelni kell arra, hogy csak a szárnyon és a pilótafülkénél voltak panelek, a törzs hátsó része vagy vászonból volt – a korai verzióknál – vagy alumínium lemezekből állt. Így azt a felületet most nem bántjuk.

Mire minden panellel végeztünk, mehetünk vissza oda, ahonnan kezdtük, hiszen mivel akrillal dolgozunk, ezért gyorsan szárad.

Az én elképzelésem az volt, hogy egy, a forró égövben, jellemzően a sivatagban állomásozó, de a tenger felett repülő (tehát a sós párás levegőnek kitett) gép, aránylag jobban kopik, főleg, ha még az átalakítás nem szaküzemben, hanem a reptéri karbantartó műhelyben történt.

Így úgy gondoltam, hogy adok egy kis kontrasztot a festésnek. Elővettem egy másik, az eredeti festéshez nagyon hasonló, de sokkal világosabb színt.

Ezt önmagában, némi hígítással szintén felhordom a felületre, aránylag random. Azért írom, hogy aránylag, mert, ahogy a videón is megfigyelhetitek, inkább a panelek közepe fele dolgoztam ezekkel. Ezzel egy fény-árnyékhatást is elértem. Legalább is remélem.

Ugyan ezzel a színnel finoman szárazecseteltem a törzsön található bordákat. A száraz ecsetelés egy nagyon jó technika nagyon sok esetre – és kb a makett készítéssel egyidős – csak tudni kell mikor, hogy használjuk. Erre majd kitérek külön, de most legyen elég annyi, hogy egy száraz (tehát nem nedves) ecsetet belemártok a festékbe, majd egy törlőkendőn kitörlöm – kihúzom az egészet. Így az ecset száraz marad és csak minimális festék van benne. (ha nem látod magad előtt a folyamatot, akkor a videón majd megérted)

Mikor ezzel is megvagyunk, az alapszínből keverek egy filtert. Igen, tudom, megint egy olyan szó, amit nem igazán tudunk hova tenni elsőre, de ígérem, egy-két cikk múlva beleugrunk ebbe is vastagon.

Ezzel a filterrel (80% hígító 20% festék) átkentem az egész repcsit. Kétszer is. Így a különböző színek harsány eltérése „összeolvad”, és nem lesz akkora a kontraszt.

És íme, a kifakult repcsink. Szerintem egész klassz lett. És ugye, ahogy már fentebb említettem, ez még csak egy alap. Még rengeteg minden kell ahhoz, hogy azt mondjam, kész. 

Kicsit közelebbről megnézve a felületeket, egészen hatásos, nem? 

A videóban mindezt megnézhetitek.

Természetesen itt nem ér véget a koptatás, koszolás, de most így bevezetőnek ennyit. Megmutatva, hogy csak ecsettel is lehet aránylag szép gépet készíteni. Még jó pár lépés hátravan, mire repülőnk eléri a kívánt kinézetet.  

A későbbiekben folytatom majd, kicsit kibontva az egész weatheringet.

Addig is, kövesd kérlek a Facebook oldalunkat, hogy mihamarabb értesülhess az akciókról, újdonságokról.

Hasonló, igazán ismeretterjesztő, oktató anyagokért, kérlek olvasd végig a Blog oldalunkat.