Airfix 1/72 P-51 – Top Gun – első rész

Még a film eredeti megjelenési dátuma körül az Airfix kiadott egy teljes sort a Top Gun gépeiből. A többi gépre most ne vesztegessünk időt, mert minket az ikonikus P-51 érdekel leginkább, amely nem csak attól izgalmas, hogy még mindig repül, hanem attól is, hogy Tom Cruise saját gépe, amelyet ő maga repül.

A gépnek igen hosszú története van. 1944-ben gyártották P-51K-15-NT s/n 44-12840 regisztrációs számmal és nem sokkal később F-6K –ra alakították, ami fotó-felderítő gépet takar.

Civil „használatra” 1946-ban adományozták, majd hosszú hánykolódás után, 1997-ben restaurálták P-51D variánsra. Tom, 2001-ben vásárolta meg a saját repülős cégének, mintegy 4 millió dollárért. Ha igazak a pletykák. Azóta is repül. A gép először a „Kiss Me Kate” nose-art-ot kapta meg, de hát ugye ez 2012 után lekerült a gépről.

Sok tekintettben a készlet hibás. Mármint … Pontatlan. Mármint amúgy tök klassz P-51D, de ez a gép nem AZ a gép. A festési séma ezüstöt ír, azonban, ahogy beleástam magam a gép jelenébe, 80%-os esélyre mondom, hogy NEM ezüst.

Azon kívül az Airfix kihagyta a számításból, hogy ez egy civil gép, így egy csomó átalakítást eszközöltek a fülkében. Ráadásul ezen a gépen nem is a klasszikus P-51D buborék fülke van, hanem a későbbi, kicsit szögletesebb fajtája. Mindez azért, mert a kabin átalakítással a gép két személyes lett. Így például a készletben szereplő rádió és üzemanyag tartály egységet is ki kellett szedni a gépből.

Igazából nem lehet ezért hibáztatni az Airfix-et. Ők csak annyit tudtak, lesz egy P-51D a filmben. Nosza, van ilyen készletünk, csináljunk hozzá matricát és adjuk ki, mert megvan a licenszünk hozzá.

Egyébként maga a készlet nem egy atomfizika. Egyszerű és szép eredményt hoz. 

De ne szaladjunk ennyire előre. Majd bemutatom a készletet is, de előbb térjünk vissza egy kicsit ahhoz, hogyan buktam el.

Már nagy izgalomban vártam a filmet, mikor eszembe jutott a készlet. Gyorsan be is szereztem és eldöntöttem, hogy a hétvégén megcsinálom. Igen ám, de valami megérzés motoszkált bennem, és nem kezdtem neki, ameddig meg nem néztem a filmet. A film nézése közben tudatosult, hogy a gép nem ezüstfestésű. Vagy csak én vagyok már annyira vak, hogy nem látom. Viszont nem sokáig látható a filmen a gép – illetve annyira a TELJES látvánnyal vagy elfoglalva, hogy részleteket nehezen tudsz megfigyelni.

Azonban két nappal később találtam egy videót, ahol a gépet is körbe-körbe mutogatták, miközben egy vicces sztorit alakítottak ki. A videót ide rakom nektek. Erős angoltudás kell hozzá, de a képek is nagyon klasszak.

Szóval elnézegetve a képeket tuti nem ezüst. Hát akkor mi? Mértem színt – a videóból képernyő kivágással … pfff … amatőr … - megkérdeztem nálam expertebb embereket is. A vége kijött, hogy FS36440 … jeeee … Van ilyen festék itthon, tehát semmi gond nem lesz … Spoiler; Lett.

A készlet:

Az Arifix egyik első új szerszámos 72-es méretű kittje, még 2012-ből. Airfixesen elnagyolt panelvonalak, spártai fülke, aránylag kevés alkatrész. Mind ezek ellenére egy nagyon látványos készlet építhető belőle, ami a festésnek köszönhető – itt most az originál festésre gondolok.

Két kereten vannak az alkatrészek elhelyezve, plusz az átlátszó alkatrészek.

A részletek szerintem szépek.

Sok kivetnivalót nem találtam. Illetve egy dolog, ami bosszantott, hogy a függőleges vezérsík kicsit eltolódott. Nyilván versenyre nem megy a makett így, de egy nagyon jó alap a későbbi feljavításokhoz, illetve kedves kis ékszere lehet a vitrinnek.

A készlet egyik legnagyobb hiányossága az elnagyolt fülke. Pedig egy-két részlete nagyon szépre sikerült. Mint pl a rádió egység és az üzemanyag tartály. Kár, hogy ezeket ki kellett venni.

Aki nem Tom gépét szeretné megépíteni, csak egy 72-es P-51D-t annak ajánlom az eredeti készletet.

A legklasszabb dolog egyébként a készletben a futómű abroncsának a kialakítása. Ami ráadásul egy picit lapított is.

És itt jön a kérdés, hogy kedves Airfix, ha ilyet tudtok, akkor mennyiből állt volna azt a fülkét kicsit jobban megtervezni CAD-ben? Bár ez is orvosolható, hiszen az Eduard készített hozzá maratást, valamint más, kiegészítőt gyártó cégek is készítettek egy-két kiegészítőt.

A Top Gun Mustang - átalakítás.

Mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy ez egy speed-project. Tehát egy aránylag gyors építés és festés. Bizonyára lehetne még faragni a gépen, stb stb stb, de én most csak a legfontosabb átalakításokat készítettem el, amelyek látványosak. Ha tovább szöszmötölök, sosem készül el a gép. Most csak a vitrinbe készül, nem versenymunka. Mondjuk ez is lehet egy téma egyszer. Vitringép Vs. Verseny munka.

Ahogy a cikk elején kifejtettem, a Top Gun-ban szereplő Mustang csak alakjában egyezik meg az Airfix által kiadott készlettel. Még a légcsavar sem azonos. 

Ahhoz, hogy egy ilyen gép az Amerikai Egyesült Államokban (illetve bárhol a világon) repülési engedélyt kapjon, minden katonai jelleget ki kellett belőle szedni. Éppen ezért megszabadul egy csomó súlytól. Így nagyon sokszor alakítanak ki a pilótafülkében még egy személy részére helyet – szigorú biztonsági előírások alapján – és jópénzér reptetik az embereket légi parádékon, csak úgy … Ha lenne pénzem egy ilyenre repülésre, már nem lenne.

A Tom által birtokolt gép is átesett ilyen átalakításokon. Ezért volt jó, hogy megnéztem a filmet, mielőtt nekiálltam. Ahogy hazajöttem a moziból, azonnal elkezdtem keresni a gépet. Szerencsére az Internet tele van vele, plusz ugye ott van a kis videó is, amit linkeltem. Szóval elég gyorsan rájöttem arra, hogy itt bizony fúrni, faragni kell.

Első lépésként eltávolítottam a kérdéses rádiós-üzemagyag tartályos részt. Először Tamiya panelkarcolóval meggyengítettem az anyagot, majd egy kifejezetten makettezőknek gyártott fűrésszel átvágtam a maradékot. Némi csiszolás után egészen jó lett. Nagyon kellet vigyázni, hogy a padlót alkotó keret ne törjön el. De ügyes voltam.

Az eltávolított rész helyére sztirol lapból pótoltam. Ezt aránylag egyszerűen úgy oldottam meg, hogy a sztirol lapra ráraktam az alkatrészt, majd körbe rajzoltam, kivágtam, leszabtam, megreszeltem és Extra Thin ragasztóval a helyére illesztettem.

Az üléseket elkezdtem erőteljesen átalakítani. Le kellett vágni róluk a páncéllemezt – amely a pilótát volt hivatott védeni, illetve a magasságukat is be kellett állítani. Volt itthon egy másik Airfix P-51, de mivel az is ilyen „civil” gép festést vár, így oda nem voltak jók ezek az ülések. Mondjuk igazából ide sem, de oda se neki. Úgysem látszik. :D Ahhoz, hogy ténylegesen hasonló ülést rakjunk bele, meg kéne építeni azt a szabványt, amit az ANA elfogad.

A legfontosabb változás a műszerfalon – azon kívül, hogy már egy csomó digitális kütyü van a gépen, amit nem tudok megjeleníteni, az, hogy a célzó rendszert eltávolították. Tehát nekem is el kellett tüntetnem a lyukat. A megoldás most a sztirol lap vagdosásakor kimaradt „szemét” felhasználása volt. Bedugtam jó szorosan a lyukba, majd Extra Thin ragasztóval jó alaposan körbe folyattam. És ahogy itt leírtuk, az Extra Thin tette a dolgát. Szó szerint beleolvasztotta az anyagot. Majd két nyisszantás, némi csiszolás és már meg is voltunk.

A következő átalakítás a kabintető keretet érintette. Ki kellett szedni a merevítést középről, hogy a második szék is beférjen. Illetve ha megnézitek a kis videót, akkor látszik, hogy a kabintetőn nincs merevítés. Ezt is aránylag óvatosan kell elvégezni – főleg a maradék eltávolítását, mert itt is gyorsan eltörhet az anyag.

A következő, ami nagyon eltér az eddigi P-51-esektől, hogy a gép belseje fekete. Ezt is a videót kikockázva sikerült megállapítani.

Mivel tök fekete minden belül, az égvilágon semmi nem fog látszani, ha lezárom a kabint és az ülések is bennvannak. Így atomlusta megoldást választottam a kabin kifestésére. Szárazecseteléssel körbekapartam a fülkét és íme az eredmény. Egynek jó. Akkor még azt gondoltam 2-3 nap alatt megleszek a készlettel, nem akartam tötymörögni. Meg hát nem is nagyon látjuk mit építettek át, meg hogyan, így ezért is szkippeltem ezt a részt. Mindenesetre elég látványos.

Az összerakás innentől már rutin volt. Erre nem vesztegetnék több szót. Szépen csiszoltam, ragasztottam és csak pár helyen kellett komolyabb tömítést alkalmazni. Alapvetően pontos a készlet, bár nem árt figyelni. A szokásos helyeken – a gép hasának hátsó része, illetve az orron volt egy kis putty-ra szükség, illetve rengeteg helyen elég volt csak a Vallejo putty hígított változatával dolgozni.

És itt már festésre megérett a masina.

No igen. A festés … Hát maradjunk annyiban, hogy amit el lehetett rontani, azt elrontottam. De ez már a következő fejezet lesz.

Addig is kövesd kérlek a Facebook oldalunkat, hogy mihamarabb értesülhess az akciókról, újdonságokról.

Hasonló, igazán ismeretterjesztő, oktató anyagokért, kérlek olvasd végig a Blog oldalunkat.