Makett építés alapok – a kiegészítők, feljavító készletek
Minden makettező eljut egyszer arra a pontra, hogy a dobozban lévő makett részletességével már nem elégszik meg, mert mondjuk a lövegcső nem szép, vagy a futómű egy darab bot, vagy neadja az ég, a lövegcsövek nincsenek kifúrva.
Ilyenkor két dolgot tehet, tehetsége és lehetősége szerint.
Egy; vásárol kiegészítőt, feljavítót. Kettő; Maga kifaragja, elkészíti, meghekkeli …
Mivel a makettezők többsége a fenti felsorolásból inkább az első számú kategóriát alkotja, ezért most – a teljesség igénye nélkül – bemutatjuk azokat a kiegészítőket, feljavítókat, amelyekkel legelőször találkozhattok.
Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezen kiegészítők felhasználása már igényel némi rutint a makett építésben.
Az utóbbi évtizedben egyre több és több kiegészítő jelent meg a makettekhez. Ennek egyik jeles európai képviselője az Eduard cég, amely konkrétan egy garázsban kezdte (na jó nem, valami lepukkant gyárépületben) fotómaratások készítésével, az 1990-es évek elején.
Ma már, ugye, saját maketteket is készítenek, valamint tonnaszám gyártják a kiegészítőket. De nem csak velük találkozhat a kedves vásárló. Jó néhány cég döntötte el, hogy megkönnyíti a makettezők életét a minél élethűbb kinézetet adó kiegészítők megalkotásával.
Ahogy már pedzegettük a bevezetőben, ezek azért vannak, hogy a gyártók nagyvonalúságát, amellyel egyes esetekben a részletességet kezelik, orvosolhassuk.
Nagyon fontos megemlíteni, hogy az eddigi tapasztalataink alapján, akkor érdemes belevágni az ilyen feljavításokba, amikor már eljutottunk arra a szintre, hogy jól meg tudjuk építeni a makettünket. Addig csak megzavar és elszomorít. Higgyétek el, tapasztalatból beszélünk.
A legtöbb makettben csak maga a polisztirol keretek vannak, de manapság egyre több gyártó kedveskedik a vásárlóinak már a dobozon belül kisebb-nagyobb kiegészítőkkel, fotómaratásokkal.
Nyílván ez egy egyre jobban elterjedő üzletpolitika, amellyel a vevőket a saját márkájuk felé szeretnék terelni, hogy nézd, én még ezt-is-azt-is adom „ajándékba” a makettek mellé.
Az Eduard elment egészen addig, hogy ha alaposan kiszámoljuk, akkor tulajdonképpen az általa elkészített kiegészítők mellé, kvázi ajándékba kapjuk a makettet. Ennek egyik legjobb példái, a most megjelent 1:350 méretarány USS Arizona,
Forrás: Eduard.com
vagy az 1:72-es méretarányú Tornado GR.1 DESERT BABES LIMITED EDITION.
Mindkét esetben, ha a piaci árat nézzük, akkor a kiegészítők kicsivel többe kerülnek külön-külön megvásárolva, mint amibe az egész makett. Tehát elmondhatjuk, hogy az Eduard kiegészítői vesszük meg és a plasztik pedig ajándék.
De ha nem olyan jó fejek, hogy rögtön ilyeneket dobálnak az ember után, akkor vajon merre tovább?
A legáltalánosabb, hogy az ember fotómaratást néz ki a makettjéhez, jellemzően a kabin feljavítására a repülőknél, illetve a harci járműveken a különböző kívül rögzített felszerelési tárgyainak feljavítására.
De mi is az a fotómaratás, avagy Photo Etched Part? Leginkább PE jelzéssel láthatjuk.
Ez egy olyan eljárás, amelynek során legelőször egyes darabok 3D-s kinézetét szétbontják két dimenzióra. Ennek elkészítik egy speciális „nyomtatott” rajzát. Ezt az egészet pedig „rányomtatják” egy speciális ipari sárgaréz lapra, mégpedig egy UV fényre reagáló anyaggal. Tulajdonképpen egy pajzsot készítenek a rézlemez fölé.
Majd különböző vegyszeres eljárásokkal elérik, hogy a rézlemezek azon része, amelyek nem rendelkezik ilyen „pajzzsal”, feloldódjon. Így a minta – amit a „pajzs” védett – kirajzolódik.
Ahogy látjuk az eljárás nem is olyan bonyolult. Már, ha tudjuk a módit.
A fotómaratott alkatrészek között van, amelyik előre festett. Ezt általában az Eduard csinálja. Ennek igazából akkor van jelentősége, amikor megtervezed a festési folyamatot (erről majd lesz jó sok írás külön).
Ezekhez a kiegészítőkhöz pár speciális eszköz is dukál. Ugye azt már tudjuk, hogy a normál makettragasztó nem igazán használható rögzítésre, de had mutassak még egy-két hasznos holmit.
A részek leválasztása után itt is maradnak csonkok, amiket el kell tüntetni. Ehhez már azonban nem árt egy úgynevezett gyémánt poros fémreszelő, vagy bármi olyan reszelő, amelynek szilárd a felülete. Az az alattomos kis csonk, össze-vissza fog mindent szaggatni.
Ahogy fentebb is említettük, a fotómaratott alkatrészek a 3D-s tárgyból kétdimenziós rajzolatot alkotnak. Ezeket valahogy össze kell hajlítgatni, dobozzá, hordóvá, akármivé.
Ezt meg tudjuk tenni az úgynevezett fotómaratás hajlítókkal. Jó kis segédeszközök, határozottan egyszerűbb – és sokkal pontosabb – hajlítgatni, mint két csipesszel. Úgy is mondhatnám ésszerű befektetés.
Gyanta kiegészítők
Itt már komplett szerkezeti egységek készülnek el, teljes kiterjedésükben.
A legtöbbször egy mesterdarab készül, amelyet vagy gépek terveznek és alkotnak meg, vagy pedig nagyon-nagyon ügyes kezű mesteremberek. A mesterdarabról ezután egy negatív szilikonforma készül, amelyben aztán a műgyantát öntik.
Az anyag – műgyanta – miatt, olyan részletek is megjelenítésre kerülhetnek, amely a fotómaratott alkatrészeknél a technológia hátrányaiból kifolyólag, nagyon nehezek megmutathatók. Például redők, ráncok, bonyolultabb szerkezeti elemek.
A komplett szerkezeti egységre, íme, a legszebb példa. Egy az Eduard által gyártott teljes kabin egy Spitifre-hez.
Bár gyönyörűek és majd megszólalnak nem egyszerű ezekkel az anyagokkal dolgozni.
És íme a különbség. A gyári kereten lévő panelfalak, illetve a gynata kiegészítő. Úgy is mondhatnám, hogy kottázni lehet a különbséget.
Ugye ezeket sem fogja a normál makettragasztó, illetve a leválasztásukhoz sem oldalcsípőt használunk, hanem leginkább fűrészt.
Roppant veszélyes a csiszolásból származó nagyon finom szemcsés por. Mindenképpen valami maszkban dolgozzunk, ha lehet.
Valamint némely elem annyira vékony, sérülékeny, hogy hímestojásként kell velük bánni.
Van, hogy az egész makett ebből az anyagból készül. Jellemzően kisszériás, ritka – nem mainstream Tigris – makettek.
3D nyomtatott kiegészítők
Íme a jövő. A 3D nyomtatók leterjedésével egyre több dolgot tudunk akár otthon is megoldani magunknak. Csak egy jó minőségű nyomtató kell, némi számítástechnikai érzék és a megfelelő minőségű file birtokában bárki nyomtathat magának szinte bármit.
Jelenleg az ipari felhasználásban az Eduard jár az élen. A LÖÖK szériája, egy előre festett, 3D nyomtatott kiegészítő. A fentebb emlegetett USS Arizon-nál már komplett lövegtornyokat nyomtattak így. Meg a repcsiket.
Ennek alfaja, egy aránylag új technika, amikor tulajdonképpen keveredik a fotómaratás és a gyanta technika. 3D hatású, plasztikus, nem sík felülettel rendelkeznek. Minimálisan csiszolható, hajlítható. Ugyanúgy nem fogja a modellragasztó. A Red Fox termékei ráadásul magyar fejlesztésűek.
Szóval rengeteg lehetőséged van szépíteni, ékíteni a makettedet. Arra kérem a hobbival most ismerkedőket, hogy legyenek türelmesek, amikor ilyen készletet szereznek be és szeretnék azt beépíteni a makettbe. Rengeteg odafigyelést, tervezést, stb igényel. Szárazpróbák tömkelegét, a festés elgondolását, stb stb stb.
Ahogy említettem ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen szinte mindenhez van, szinte minden.
Hasonló, igazán ismeretterjesztő, oktató anyagokért, kérlek olvasd végig a Blog oldalunkat.
A későbbiekben majd mutatunk nektek pár feljívítást, addig is kérlek tarts velünk, kedveld a Facebook oldalunkat, ahol elsőkként értesülhetsz a legújabb anyagjainkról, tesztjeinkről, kedvezményekről, újdonságokról.