Az a csodálatos weathering – leverődések, ecsetes festéssel

Készült egy gyors bemutató videó is az íráshoz. A linket megtaláljátok lentebb. Azért olvassátok végig, amit itt írok, így sokkal érthetőbb lesz a videó is. 

Az előző írásokban ( ITT és ITT meg tudod nézni) olyan technikákat mutattam meg, amelyek valamilyen fizikai, vagy kémiai hatással, a festékréteg ALATT fejtik ki hatásukat.

De nem mindenkinek tetszik ez a módszer. Nekem sem mindig. Van, amikor egészen egyszerűen csak festegetni szeretnék. Némely esetben még talán gyorsabb is az ecsetes módszer, de ez már tényleg ízlés kérdése.

Fontos, hogy ennél a technikánál – mint ahogy szinte mindegyiknél – nem egy lépésből készül el az effekt/hatás. Több apróbb lépés jön egymás után, egymásra épülve. Így alakul ki az az illúzió, amely azt mutatja meg neked, hogy egy ütött, kopott felülettel állsz szemben. Illetve ülsz. Vagy mi.

A technikához ecsetre, papírtörlőre, pici szivacsdarabra, ecsetelésre alkalmas festékekre van szükséged.

Én a Vallejo termékeit használom elsősorban, így most is ezekhez fordultam. Általában szinte mindegyik festékfajtával működik. Kellhet még vizes paletta is.

A vizes paletta az akril festékek frissen tartásához szükséges. Így aránylag sokáig friss marad a festékünk és nem szárad meg. Ami jó dolog festés közben, hogy a maketten aránylag gyorsan megszárad, de roppant bosszantó, ha sokáig akarsz vele dolgozni és a felénél a festék beszárad.

A vizes palettáról ebben a cikkben írtam már, tessék megnézni. Nem egy atomfizika.

Ha nincs vizes palettád, az sem baj, lehet anélkül is dolgozni. Most én, a példa kedvéért vizespaletta nélkül dolgoztam, hogy lássátok így is lehet.

Elővettem tehát a sokat megélt PZ II-es bemutató darabot. Szegényem mindent is kapott már. Lassan ideje lesz lemosni róla a festéket, de most még megmutatom rajta, hogyan is kell ezeket a leverődéseket megcsinálni.

FONTOS! A technika túlzó, amit itt láttok, de ez direkt van. Nem tartalmaz semmilyen „történelmi” hűséget, sőt olyan helyen is festettem leverődést, ahol nem biztos, hogy lennie kell. De mint mondtam, ez egy „demó” festés. És hogy hova kerüljenek akkor a leverődések egy maketten? Ehhez csak egy kicsit gondolkodni kell. Ezt a folyamatot ebben az írásban fejtettem ki egy kicsit részletesebben.

Természetesen, ahogy minden másnál itt is fontos leszögezni, hogy mindenki úgy készíti el a makettjét, ahogy szeretné. Az általam megmutatott lépések csak arra szolgálnak, hogy megértsétek a lényegét. A videóban minden lépés pontosan szemléltetve van.

A festék használat sem szentírás, nyugodtan el lehet térni mind a márkától, mind pedig az adott színektől. Azt azért jó tudni, hogy a szín-árnyalatok nem véletlenek. Tehát ha nem is pontosan ezt a festékfajtát és színt hasznlod, azért nem árt, ha valami nagyon hasonlót keresel.

Fontos, hogy mindig nedves ecsettel dolgozzunk.

Első lépésként elkészítettem a friss karcolásokat. Ehhez fehéret használtam, amelyet az alapszínnel kevertem egy kissé. Hiszen amikor valami végig húzza a felületet, csak a színt koptatja meg, egészen addig, ameddig le nem pattan, de akkor már az alapozó is látszik, illetve amit nem takar a festék, az könnyen korrodál.

Az ecsettel nem húztam a vonalat. Lehet, hogy van akinek megy, nekem nem megy ilyen finom és szép vonalat húzni.

Az ecset hegyével pontokat tettem egymás mellé, sűrűn és egyre vastagabban, a feltételezett húzás irányában.  

De miért adtam az alapszínből a fehérhez? Mert ezzel érem el a friss karcolás illúzióját. Ha csak szimplán fehér lenne, az nagy-nagyon elütne a feleszíntől. Igaz én szoktam mondogatni, hogy a kontrasztok jót tesznek a festésnek, de azért nem ennyire.

 Erről sajnos elfelejtettem fotót készíteni, de később majd látjátok. 

A második lépésnél elkezdtem kialakítani a nagyobb leverődések helyeit. Ahhoz, hogy a térbeliség illúzióját megteremtsük, több lépésre van szükség.

Először ugyan azzal az alapszínnel megbolondított fehér színnel elkezdjük kirajzolni a leverődések széleit, kiterjedését. Ez amolyan szamárvezető nekünk, hogy hol kell majd a leverődéseket imitálni. Törekedjünk arra, hogy ne legyen felismerhető mintázat, azaz ismétlés a leverődések között. Ez egy aránylag gyakori hiba, amelyet azért követünk el, mert az agyunk rendre, harmóniára törekszik. Így amikor nekiállunk sok aprósággal teleszórni egy felületet, akkor önkéntelenül rendezettebb, ritmusosabb módon kezdjük ezeket a foltokat felrakni. Ezt leginkább úgy kerülhetjük el, ha minden egyes folt után egy kicsit megállunk és nem rögtön-azonnal-egyhuzamban festünk meg mindent. A videóból ez nagyon szépen kivehető.

Ha már van elég rutinunk, akkor lehet folyamatosan dolgozni.

Egy nagyon sötét barnával megfestjük a mélységét a kopott felületnek. Bár már volt szó erről, nem árt megismételni. Amikor fedő festékkel dolgozunk – egy álcamintát festünk fel – akkor mindig a világosabb színnel kezdjük a festést. Ellenben, amikor a fedőfesték „alá” akarunk dolgozni, mindig a legsötétebb színnel kezdjük.

Ahogy a videóban is látszik, az előzőleg felrajzolt vezető „kopások” nagyon jó irányt adnak nekünk, hova, mennyit fessünk. Itt is nagyon fontos, hogy a nagyobb területeket ne egy réteggel akarjuk megfesteni, mert nagyon vastag lesz. Több vékony, hígított réteget vittem fel. A hígítást jelen esetben vízzel végeztem.

Most jön egy bárhol használható technika. Akár ezzel –vagy valami nagyon hasonló színnel – akár más színnel, mindegy. Használhatod harci járműnél, polgári járműveknél, hajónál, sci-fi – nél. Repülőnél kicsit furimányosan lehet használni, de ha eljön az idő azt is megmutatom.

Ez a szivacs technika. Kell hozzá egy jobb, tömörebb szivacs. A videóban egy régebbi Eduard feljavító csomagolásából kimaradt szivacsot használtam. A szivacsot megtépkeded, hogy aránylag gömbölyded „feje” legyen, majd belemártod a festékbe. Egy papírtörlőn kinyomkodod belőle a nagyon nagy részét. Ez egy baromi fontos lépés, semmiképpen ne hagyd ki.

A kinyomkodás után, a felülethez éppen hozzáérintve elkészítjük a mikro-leverődéseket. Itt nem árt figyelni, mert igazán gyorsan túl lehet tolni a technikát. Javaslom ezt is gyakorolni, NEM MAKETTEN, vagy valami olyan maketten, ami kifejezetten ilyen játszós.

A harmadik körben a mindenre (IS) jó csokoládébarna színt vittem fel. Itt már tényleg csak random helyekre raktam, főleg a nagyobb kiterjedésű kopásokra, de itt-ott magában is felfestésre került. Ez csak azért, hogy ne legyen nagyon egységes a felület. Ezzel a színnel a már meglévő mélységünket tudjuk egy kicsit finomítani. Pontosítok. A meglévő mélység illúzióját tudjuk egy kicsit árnyalni.

A legvégén – az íze kedvéért – egy kis friss rozsda szín került – ide-oda.

Bár ez egy egyszerű technika, látszódik, hogy hatékony. Rengeteg variációban lehet keverni a technikákat, ez már rajtad áll.

És akkor az ígért videó

Természetesen itt még nem ér véget a folyamat. Ahogyan már sokszor elmondtam … izé leírtam … a hatások/effektek nem egymagukban működnek, hanem egymásra épülve.

Ezek után még jön majd filter, bemosás, megfolyás, stb.

Addig is kövesd kérlek a Facebook oldalunkat, hogy mihamarabb értesülhess az akciókról, újdonságokról.

Hasonló, igazán ismeretterjesztő, oktató anyagokért, kérlek olvasd végig a Blog oldalunkat.