Az a csodálatos weathering – bemosók/wash és a filter

FIGYELEM: Ahogy korábban is, most is készült videó, de kérlek szépen, olvasd el az itt leírtakat. Nagyon sokat segítenek a technikák megértésében, míg ha csak a videót nézed meg, elképzelhető, hogy valami kimarad az értelmezésből. Továbbá fontos megemlíteni, hogy a videó nem a konkrét technikákat mutatja meg, hanem egy szemléltető dolog, mi is a különbség a felsorolt eljárások között. A konkrét technikák sok mindentől függnek. Később ezekről is lesz szó.

De nézzük most az egyik legegyszerűbb megoldást, amellyel megtörhetjük a festett felület homogenitását – egységességét. A bemosók használata, nagyjából egyidős a makettezéssel. A „hősidőkben” bemosókkal és szárazecseteléssel szinte mindent meg lehetett oldani, amit anno szerettek volna a makettkészítők.

Nagyon szépen megfigyelhető ez az Industrial Light and Magic munkáin az első Star Wars film elkészítésekor használt makettjein. Mivel nincs licenszünk, ezért csak beteszek ide egy linket, amira kattintva megnézhetitek. Mai szemmel nézve talán megmosolyogtató, de megsúgom, hogy ezek a hatások csak egy részét képezték a filmen látható végeredménynek. Nem, nem nyúltak bele – bár a digitális feljavításkor egy kicsit igen. Egészen egyszerűen a bevilágítással értek el olyan eredményeket, amelyeket a mai napig nagyon kevés makettező tud visszaadni, ha mondjuk, egy X szárnyút készít el. De ne kanyarodjunk el a fő témától.

A szárazecsetelés szépen lassan kikopott (nem) de a bemosás/wash még mindig népszerű, főleg miután az AMMO termékek „betörtek” a piacra. Mondjuk az a piac, akkor még nem létezett, mert minden egyes ilyen úri huncutságot megoldottak művészolajjal vagy enamel festékkel. Bizony.

Filter; 90% hígító (vagy több) 10% festék
Bemosó; 80%hígító – 20% festék
Tűbemosó/panelező; 70%hígító – 30% festék.

Ezek a számok igazából viszkozitást és a pigment mennyiségét szabályozzák. Egyes hatások eléréséhez több pigmentre van szükségünk a lötyiben, másokhoz meg kevesebbre. Magának a hatásnak/effektnek a tulajdonsága határozza meg, hogy mennyi pigmentanyagra van szükségünk. A viszkozitás pedig a technikák alkalmazásánál lényeges.

Igazából a cégek által készített termékek is ugyan azt a metódust követik, mint a felhígított, művészolajos megoldások.

Akkor miért nem mindenki a régi olajos, enameles megoldásokat használja? Egyrészt, mert régiek, másrészt, mert a cégek által gyártott termékek sokkal kényelmesebbek, gyorsabbak, konstans a minősége, színe és nem mellesleg a színek kikeverésével nem nekünk kell bajlódni.

Az előre bekevert lötyik tehát megadják nekünk a kényelmet. De semmi többet. Vesszőparipám és minden cikkben leírom, hogy nincs olyan csodaszer, amelyet csak úgy rákenünk a makettre és máris olyan eredményeket érhetünk el, mint Rinaldi, Jimenez vagy Vrbovszki Áron. Gyakorolni kell, sokat és még annál is többet.

Ugyanúgy rétegről-rétegre fel kell építeni a képet – pardon, a makettet – mint ahogy azt már teszik elég régen és elég sokan.

De szerencsére itt a Tudástárban folyamatosan segítünk nektek, hogy minél könnyebben megismerjétek a folyamatokat.

További előnye az előre bekevert termékeknek, hogy mindig – majdnem – ugyan olyan állagúak, a színek sem változnak. Ha saját magadnak kevergeted ezeket a dolgokat, akkor bizony előfordul, hogy nem sikerül még egyszer kikeverni az adott színt.

Nem csak enamel, olaj alapú megoldások léteznek, hanem bizony most már akril bemosókat is készülnek (meg filtereket, meg ilyeneket, ez most gyűjtő fogalom). Igazából nem nagy csoda, hiszen, amit az olajfestékekkel, enamel-ekkel meg lehet csinálni, azt többé-kevésbé az akrillal is meg lehet csinálni. De ezt majd látni fogjátok a megfelelő helyen.

FONTOS!

Még mielőtt belevágunk a tényleges kenegetésbe, egy jótanács. Ameddig nem ismered igazán a festéket, amit használsz, magukat az enamel/olajos dolgokat – tehát keveset gyakoroltál – nem árt, ha a felületet lakkozod. Egyrészt, a lakk megvédi az addigi munkáidat.

Másrészt, számít a felület is.

Fényes lakk: Elsősorban repülőkre illik használni, ott nagyon számít a matricázás miatt, de segít a panelvonalak szép befuttatásában is.

Félfényes / selyem lakk; Harcjárműveknél nagyon jó megoldás. Nem annyira sima, nem fog mindenhova elszaladni az általunk használni kívánt lötyi, mégis könnyen kontrolálható. Használható fényes lakk is, de nem szükséges. A fényes lakkal szenvedni fogsz a harcjárműveknél, mert gyorsan le lehet szedni az elkészített hatásokat, amikor „visszamossuk”.  A videóban szereplő demó festés is selyem lakkal lett lezárva.

Matt lakk; Ne. Illetve de, ha nagyon hangsúlyos hatást szeretnél elérni. Ezt inkább már csak akkor, ha megfelelő rutinod van. Meg majd a pigmenteknél. A matt lakk mikroszkopikus felületének hegyei, völgyei megfogják a használni kívánt enamel/olajos lötyiket. Szenvedni fogsz vele.

Akik már profin tolják, azok elhagyhatják a lakkokat, de azok nem olvasgatják ezt az írást.

Igen ám, de nem mindegy, hogy milyen lakkot használunk.

Mivel a termékeink enamel/olaj alapúak, és általában ugyan azzal a hígító fajtával (valamilyen terpentin) mossuk vissza, így az enamel lakkot BIZTOS feloldja. Egyik-másik agresszívebb hígító még az akril/észteres lakkot is felszedheti.

Akkor járunk a legjobban, ha akril lakkal fedjük be a makettünket. Három-négy vékony réteg, 24 óra száradás minimum kell. Amennyiben a festékek, amellyel az alapszíneket felhordtuk, valamelyik észteres/akril festékek, akkor a hasonló alapú lakkok nagyon jól használhatóak.

A másik tényező a hígító. Szeretném, ha megértenétek, hogy a cégek által kiadott „sajátmárkás” hígítók kezdésnek tökéletesek. Igen, ha kiszámolod a /liter árat, horror összeg jön ki, de ahogy már korábban is elmondtuk, ha nem készítesz évi 24 makettet, csak párat, bőven elég. Persze lehet sufni tuningot használni és mindenféle ipari oldószert alkalmazni, aminek egy-két ezer forint literje, de nem érdemes. Csúnyán pórul járhatsz. Maradjunk annyiban, hogy ameddig még csak a gyakorló fázisban vagy, használd nyugodtan az egyes gyártók által ajánlott hígítókat.

AKRIL termékek használatánál nem feltétlenül szükséges a lakkréteg. Hát igen. Csak ugye korábban kifejtettük, hogy az akril nem olyan megbocsájtó, mint az olaj.

Javaslom, hogy addig, ameddig nem tudsz az akril termékekkel jól és pontosan bánni, használj lakkot. Megvédi az addigi munkáidat, és ha esetleg nem sikerül az akrilos mutatvány, egyszerűen visszamoshatod vízzel.

A videóban olajjal/enamellel és akrillal is megmutatom, hogyan működik (spoiler; ugyanúgy) A videóban a festés leginkább demonstráció. Egy kb létező festést fújtam fel. 

És akkor most a sok száraz szöveg után jöjjön a lényeg;

Bemosás/wash – Tűbemosás/Pin Wash

Ez egy olyan általános eljárás, amely segít nekünk abban, hogy makettünk ne nézzen ki úgy, mint egy Minichamps autó.

Megtöri a felület egységességét és talán a legfontosabb technika amit használhatunk. Könnyű használni, de könnyű „túltolni” is. Mind a mennyiségével, mind pedig a rossz szín megválasztásával bizony el lehet szúrni az egész makett kinézetét.

A bemosás igazából kontrasztot ad a makettünknek. Ezt a metódust két részre lehet bontani.

1; bemosás – általánosan
2; Tű bemosás – specifikusan

A legtöbb zavart az szokta okozni, hogy nagyon sokan nem bontják ketté ezt a dolgot, hanem egybe/egynek veszik. Valahol igazuk van, de mégis eszkalálódott a történet annyira, hogy most már bizonyos esetekben, egy-egy erősebb hatás elérése érdekében külön használják a technikákat.

A bemosás – általánosan inkább nagyobb felületeken érvényesül, míg a tűbemosás csak nagyon korlátozott helyen.

A bemosás segítségével kicsit vastagabb „lerakódásokat” szennyeződéseket is meg tudunk jeleníteni.

Amennyiben jól használjuk a bemosást, a felfestett színek élénksége kicsit tompul. Korábban említettem a színválasztást, hogy az mennyire elszúrhatja a makettet.

A legfontosabb, hogy amennyiben lehetséges, a fekete színt magában kerüljük el. Minden esetben. A videóban látható sötét szín „Sepia” és nem fekete. Illetve, ha több színt keverünk magunknak – ha nem a gyári, előre elkészített színeket használjuk – akkor sokkal izgalmasabb eredményt kaphatunk.

Nagy általánosságban igaz, hogy a fekete helyett inkább sötét barna, sötétszürke festékeket használjunk, vagy ezek keveréket. Szerencsére a gyári megoldások azért jók, mert odaírják, hogy „barna bemosó – afrikai gépekhez” ---- mondjuk. Ott nem kell agyalni, kevergetni, tölteni az időt, egyszerűen elfogadja az ember és hurrá.

Ahhoz, hogy magunknak kevergessük ki a dolgokat, három dologra van szükségünk;

1; Színelméleti ismeretekre (bár inkább a filtereknél lesz majd ez izgalmas)
2; Türelemre
3; Gyakorlásra.

Akár olaj/enamel anyagokból, akár akril anyagokkal dolgozunk, ne felejtsük el, hogy nagyon fontos a fenti hígítási arány.

A bemosók 20%-os festék arány (ez körülbelüli érték, nem szentírás), arra jó, hogy látható nyomokat hagyjon a felületen, de ne nyomja el teljesen a festésünket. 

A tűbemosó 30%-os festék arány pedig ahhoz kell, hogy a kontraszt megjelenjen rendesen az eljárás során. Több a pigment az oldatunkban, így erősebb lesz a hatás. Míg ugye a bemosó csak egy általános hatás és nagy felületen fejti ki a hatását, nem kell erősnek, kontrasztosnak lennie.

A tűbemosást ellenben csak kis felületen alkalmazzuk – tehát alig – így sokkal „erősebbnek” kell lenni, hogy az általa kifejtett hatás rendesen megjelenjen.

De ehhez elég kipróbálni a fent leírt arányú mixtúrák viselkedését.

Ebbe a kategóriába – leginkább a tűbemosóhoz tudnám hasonlítani – tartoznak a repülőgép maketteknél használatos panelvonalazás is (panel liner néven futnak)

Filter

Ha nagyon szigorúak akarunk lenni, a filter nem pont ide tartozik, de én belevettem, mert a metódusa ugyan az, mint a másik kettőnek.

A filterrel a színek tónusait hozzuk egy kicsit össze. A felület egységesebb lesz, nem lesz olyan „játék” kinézete a festésnek. Ismerősen hangzik, igaz? Hiszen fentebb pontosan ugyan ezt írtam le a bemosóval kapcsolatban is.

De akkor most mi a különbség a filter és a bemosó között? Igazából a szándék és a mennyiség. Na meg az, hogy itt – mármint a filtereknél – súlyozottan van jelen a színelmélet.

De meg is magyarázom mindjárt – és rögtön bocsánatot kérek a száraz anyagért.

A bemosóval hangsúlyozunk, míg a filterrel leginkább lágyítunk. A bemosó hangsúlyozza a felületet, kontrasztot ad, a filter pedig szépen „összesimítja” a színeket egy egységes, természetes árnyalatot kölcsönöz nekik, nem fognak annyira elütni egymástól.  

És most jöjjön egy nagyon fontos dolog a filterekkel kapcsolatban. Ismerni kell a színelmélet alapjait. Ugyanis egy sztenderd, háromszínű álcafestékhez, amely jellemzően a zöld, a barna és a sárga árnyalataiból áll össze, csak nagyon kivételes esetben használunk kék filtert. Mondjuk, ha valami télies diorámát szeretnénk megjeleníteni.

Ilyenkor jön az, hogy elővesszük a színelméletet és eldöntjük, tudjuk, mit szeretnénk megjeleníteni. A „művészkedésbe” most nem megyek bele, mert akkor még háromszor ennyit kellene olvasnotok.

A filterünk árnyalata függ attól vajon mit is szeretnénk pontosan megjeleníteni. Egy szárazabb, porosabb környezetben például biztos világosabb filtert használok, mint egy nedvesebb sáros környezetnél, ahol szinte biztos, hogy sötétebb árnyalatot fogok használni.

Alapvetően ennek a sztenderd három színnek van egy olyan közös színe, amelyik mindegyikben megtalálható. Ez pedig a sárga. A sárga színhez egyértelműen köthető. A zöld színünk a kék és a sárga keveréke. A barna pedig a három fő szín – a kék a sárga és a piros – keveréke.

Tehát ahhoz, hogy a három színünk összhangban legyen, valami sárgás filtert kell használnunk. Itt már a későbbi folyamatoknak ágyazunk meg, ahogy fentebb is írtam. Így a napocska sárgától, az öregtölgy színig minden jó lehet.

A videóban ezt is megmutatom, illetve a videó végén, amikor az eredményt mutatom, láthatóak a különbségek.

Egy lila festésnél – mondjuk valami sci-fi vagy fantasy makettnél, stb – ugyan ezen a metóduson kiindulva a filterek színei a pirostól a hupikékig terjedhetnek.

Ami még szép a filterben, hogy nem csak egyszer lehet őket alkalmazni, hanem akár négyszer-ötször is segít nekünk egységessé tenni a felületet. Arra azonban figyelni kell, hogy minél többször használod, annál sötétebb lesz a maketted. Én is csináltam már olyan makettet, ahol legalább háromszor használtam a filtereket.

Itt azért már páran a makettezők közül felszisszenek, hogy ez már művészkedés. Igen. És? Ha már előárnyékolsz, már az is „művészkedés” csak mondom. Tessék elfogadni, hogy a makettezés egy bizonyos szemszögből, igen is művészi tevékenység. És azt is tessék elfogadni, hogy mivel ez egy nagyszerű és sokrétű hobbi, így bizony lesznek olyanok, akik inkább a művészeti – vagy legalább is annak mondott – megvalósítás irányából fognak egy-egy festésnek nekiállni, mint a történelmi hűség irányából. Ezért szép ez a hobbi.  

És most jöjjön a videó;

Ahogy ígértem, később külön lebontva is megmutatom a technikákat egy-egy makett elkészítésénél.

Addig is, kövesd kérlek a Facebook oldalunkat, hogy mihamarabb értesülhess az akciókról, újdonságokról.

Hasonló, igazán ismeretterjesztő, oktató anyagokért, kérlek olvasd végig a Blog oldalunkat.