Az előző Gundam tényleg csak úgy a dobozból készült el, semmit nem csináltam vele. Amúgy tök jól néz ki a polcon, de azért na … Mégiscsak egy játék kinézete lett.

Úgyhogy a következő lépés az, hogy bár nem festünk, de azért mégiscsak csalunk egy kicsit, hogy makettünk ne csak csillogó műanyag felület legyen, hanem nézzen ki hasonlóan, mint egy igazi gép.

Ehhez semmi mást nem fogunk használni, csak olyan dolgokat, amelyeket majdnem minden háztartásban megtalálhatunk. Jó, hát nem mindenkinél van 12 különböző finomságú grafit ceruza, meg pasztellkréta, meg ilyenek, de ezek olyan dolgok, amelyek aránylag könnyedén beszerezhetők.

Alanyunk az Academy 1:72-es méretarányú ROKAF F-15K „Slam Eagle”-je. A dobozon virító MPC felirat árulja el nekünk, hogy ez bizony egy „Multi Color Part” rendszerű makett, amelyben az alkatrészek az alapszínekben – jelen esetben a repülős szürke, a fehér és a fekete és a fém részek olyan valami fémszínűek – pompáznak.

Őszintén ez nem az igazi, de jelenleg ez a készlet volt, amit le tudtunk venni a polcról, hogy meg is építsem. A Revell autói traktorjai, stb, sokkal jobban elosztják a színeket például.

De ugye a makettező abból főz, ami van. Most ezek a színek vannak alapból és némi házi praktikával megoldjuk, hogy hihető legyen, amit látunk.

Az alkatrészek szépnek mondhatók és ezen a szinten teljesen megfelelnek nekünk. Ha mondjuk, kicsit komolyabban vennénk, neadjég versenyre szeretnénk vinni, akkor bizony rengeteg hiányossága van a készletnek. Az első és legszembetűnőbb dolog, a hajtómű sugárkiömlője, ami hát valljuk be, fa ék egyszerűségű. Szemléltetés képpen mellé tettem egy műgyanta készletet, amely egy – ugyancsak Academy – F-15E-be várja a beépítést. Igazán releváns a különbség.

Természetesen, ha te mindenképpen szeretnél feljavítót, legyen, rajtad áll, de az első pár makettnél nem ajánlom. Kicsit körülményesebb velük dolgozni, más ismeretanyagot is igényelnek – ahogy ebben az írásban el is mesélem – és teljesen más gondolkodást is. Ha most kezded ezt a szép hobbit, nem lesz sikerélményed. És a kudarc mindennél gyorsabban elveszi a kedved a makettezéstől. Hidd, el ÉN tudom. Volt, hogy hónapokig nem nyúltam maketthez, mert valami nem úgy sikerült, ahogy elképzeltem.

És itt egy pillanatra megállunk.

Ahhoz, hogy az interneten látható makettekhez hasonló eredményt érhess el, aránylag sokat kell gyakorolni, tanulni. Nagyon keveseknek megy egyből ez a dolog. Hiszen ez is olyan, mint a főzés. Az első leégett rántottától nagyon hosszú út vezet a marinírozott halszelet Tourbigo módra, kétfelé vágott tojással, egész kevés vörösborral párolva fogás elkészítéséig. Ugyan ez igaz a makettekre is. Nem fogsz AMMO szintű munkákat készíteni. Csak abba gondolj bele, hogy azok az emberek, akik ezeknek a cégeknek készítik a promóciós maketteket, 20 éve csinálják ezt. Nem fog úgy menni. Hidd el. Örülj minden kis részletnek, ami sikerül. Hidd el, előbb-utóbb meglesz az eredmény, ha gyakorolsz. Persze, mindig többet és többet akarsz majd, ami jó. Ez egy olyan út, amelyen mindig lehet valamit tanulni.  

Pár tanács ehhez. Legyél türelmes. Gondold át minden „lépésedet” és ne kapkodj. Nézz utána, akár itt a Tudástárban, akár a Youtube csatornákon, egyéb közösségi média felületeken. Ha már görcsölsz és úgy érzed valamit meg KELL csinálni, az régen rossz. Nyugodtan hagyd ott, nézz meg egy filmet, menj el sétálni, stb. Semmi sem kötelező, semmi sem muszáj. Ugyanis abban a pillanatban, hogy ezek az érzések hatalmukba kerítenek, nem lesz többé öröm az, amit csinálsz. És nekünk a makettezés elsősorban örömforrás.

De vissza a maketthez.

Az Academy gondolt azokra, akik tényleg csak összeépíteni szeretnék a makettet és nem akarják festegetni, meg ilyen úri huncutságokat csinálni. Így két matrica lapot találunk. Az egyik a már megszokott vizes matrica, a másik pedig csak egyszerű „lehúzós” matrica.

A festési útmutató – haha, hiszen nem is festjük, haha – pedig öt variációt mutat nekünk, illetve akik a nagyobb élethűségre törekszenek, azoknak mutatja a stencilek helyét. (nagyon nem szeretem része a makettezésnek a modern jet-ek stencilezése)

Maga a műanyag kicsit ridegebb mint megszoktam – nem raktam még össze ilyen makettet. De szerintem ez egy hatalmas előny, hiszen így egy kicsit többet bír el. Muszáj is neki, hiszen nyomjuk, pattintjuk, feszítjük. Egy Eduard makett eltört volna ebben a megerőltetésben, amit az építés alatt elkövettem. Tudom, mert törtem már Eduard makettet. Amikor kiegészítőt akartam beépíteni. Ugye, akkoriban nem volt még meg a megfelelő tapasztalat. Egy gyönyörű Spitfire bánta.

A részletes bemutatót a videóban láthatjátok. ( a videó jelenleg technikai okok miatt nem került fel még. Pár nap és meglesz) 

Az építés nem sok gondot okozott, de azért figyelni kellett itt-ott. Főleg a nagyobb szerkezeti egységek egymáshoz illesztésekor. És bármennyire erőlködtem, sajnos nem sikerült olyan szépen, mint szerettem volna. A legnagyobb hiba, amit elkövettem, hogy nem követtem a saját tanácsomat. Mégpedig azt, hogy használjunk egy kis ragasztót (Tamiya Extra Thin Cement), hogy egy kicsit megkönnyítsük a csapok egymásba csúszását. De hát vagány akartam lenni és megmutatni, hogy megy ez anélkül is, hiszen ez egy ilyen cikk-videó. Na, hát kérem meg is lett a böjtje. A törzsfelek összeházasításánál nem sikerült minden patentül.

Ennek az egyik legfőbb oka – a saját balgaságomon túl – hogy a csapolások mégsem annyira precízek. Ami a Bandai-nál megvan, az Academy-nél nincs meg. Ennyi.

Mindenesetre sokat agyaltam azon, mi lehet a megoldás, de rájöttem, hogy csak az, ha kivágom a csapolásokat, onnantól viszont megszűnik „kezdő, ragasztás nélküli” makettnek lenni. Szóval becsülettel végig csináltam így pattintgatósan. És hát meglátszik, na. Nekem – és értő társaimnak – ordító hibákkal építettem meg a készletet.

Természetesen lehet ugyan ezt a készletet gyönyörűen is elkészíteni, de ahhoz már azért jó pár „trükköt” kell ismerni. És még mindig az első makettnél tartunk, tehát nem elvárható tőletek, kedves követőink, hogy egyből vágjátok mi a téma. De nem baj, azért vagyunk a Tudástárral, hogy segítsünk nektek.

Amire érdemes kitérni és nagyon fontos, olyannyira, hogy hiába mondom el a videóban le is írom, hogy ténylegesen meg is maradjon.

Ez pedig az alkatrészek leválasztása. Ezt már ebben a cikkben is leírtam, nagyon-nagyon részletesen, de nem győzöm hangsúlyozni.

Ami itt most a trükk, hogy sokkal körültekintőbben kell leválasztani a részeket, hiszen ha sokat kell csiszolni, megsérülhet a felület, ami az összerakott maketten nagyon csúnyán mutat. Ha mégis muszáj csiszolni, akkor sincs gond, mert van két nagyon klassz megoldás. Az egyik, hogy visszapolírozzuk a felületet, egyre finomabb csiszoló használatával. Ez sajnos meglátszik a felületen. A másik, hogy alapozzuk, és festjük.

A gyenge láncszem még a fegyverzet és a kabintető. A fegyverzet nem ilyen színű (pl AIM-9-esek konkrétan fehérek, nem ez a kékes színű), illetve a kabintetőn lévő keretek, a repülő színét viselik, valamint a távol-keleti gyártókra jellemzően, egy öntési vonal szalad végig a kabintetőn. Gondolkoztam rajta, hogyan tudnám egy kicsit jobbá tenni. Ha kíváncsi vagy rá, nézd meg a videót. A középen futó vonallal nem kezdtem semmit, mert az alap tézis, az, hogy ennél a makettnél nem használunk semmilyen speciális módszert, anyagot. Megvan a technikája ennek is, később biztos be is mutatjuk.

Némely esetben az alkatrészek pozíciója furcsa volt, de egy kis agyalással hamar rá lehet jönni a megoldásra.

Kijelenthetem, hogy semmi olyan problémát nem találtam, amelyet némi türelemmel és a Tudástár olvasgatásával ne lehete orvosolni. Ha mégsem megy, kérdezz nyugodtan.

Amikor végeztünk a makett építéssel és jönne a koszolás, a környezeti hatások elkészítése, előtte mindenképpen törölgessük le a makettünket. Én vagy csak szárazon letörölgetem a makett felületét – a legtöbbször gumikesztyűben dolgozom, mert borzalmasan izzadok és a verejtékem enyhén savas. Ha kicsit dzsuvásabb, akkor LCD képernyő tisztítót használok. Ha a telefonról leszedi az összes szennyeződést, akkor a makettről is. Ha spórolni akarsz, akkor IPA (Isopropyl alkohol – ipari alkohol – emberi fogyasztásra alkalmatlan) lehet használni, akár magában is, akár egyfajta mixként, keverve némi folyékony mosogató szerrel és vízzel. Ez a mix tulajdonképpen ugyan az, mint az LCD képernyőtisztító. Azonban hidd el, nem éri meg pancsolni. Ha csak nem havi 4 makettet készítesz. De még akkor sem.

A ragasztásnál – ha használsz egyáltalán – figyeljetek oda. A ragasztó megfolyása nagyon csúnyán tud mutatni. Eltávolítani igazából csak óvatos csiszolással lehet.

Ami óriási csalódás volt nekem azok a „lehúzós” matricák. Borzalmas. Nagyok a hordozó felületek, vastag, merev, szinte kezelhetetlen. Alaposan körbe kell vágni őket, de ez által sérül a filmfelület integritása, ami ahhoz vezet, hogy bizony csúnya, látható „pereme” lesz.

A felragasztáskor ügyelni kell, hogy precízen kerüljön fel a helyére, mert ha egyszer feltapad, akkor nagyon nehezen szeded vissza és/vagy elszakad, bármilyen óvatosan is próbálod leszedni.

Szóval Academy, ez bizony 1-es, ülj le.

Azonban szerencsére a „vizes” matricák használata nagyon egyszerű, könnyen megtanulható. Félreértés ne essék, makettezős (versenyrejárós, a történelmi hűségre törekvő) szemmel azok is kifogásolhatók lesznek, de legalább könnyebb azokat felhelyezni, helyre igazítani. Segít nekünk a műanyag fényes felülete. Szóval, mindenképpen a vizes matricákat javaslom ezeknél a készleteknél. Persze, ha tényleg a legifjabbakról beszélünk, akkor nekik ez a lehúzós matrica szett is nagyon jó, mert amúgy tényleg egyszerű. Lehúzod, felrakod, kész. Kicsit érettebb fejjel, tessék megtanulni a vizes matricák felhelyezésének alap módját, amit itt ebben az írásban megmutatok – de lesz még szó erről is.

A használati nyomok elkészítése.

Valljuk be őszintén, dobozból megépítve a repcsink nem néz ki valami klasszul. Csillog, mint minden műanyag, „élettelen”, játék, stb.

De ugye mint kezdő makettező, még nem szeretnénk sok-sok ezer forintot beleölni mindenféle makketező, brand-elt lötyibe, varázsszerbe, amitől biztosan tutifrankón a mienk lesz a legjobb makett az egész kerek világon. Legalább is a legtöbb marketinges ezt tolja. Ehhez csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy klasszikust idézek; „Hej Upham, be ne nyeld a rizsát! Figyelj a részletekre … „ (Ryan közlegény megmentése) . Csak ennyit szerettem volna elmondani a brand-elt wahtering eszközökről. Később majd lerántjuk a leplet, de azt is elmeséljük miért is jók. Mert minden nyávogástól, meg prüszköléstől eltekintve, tényleg jók.

Jó, az tény, hogy ezek a weathering eszközök nagyban segítik a munkánkat, mint makettező, de ezektől nem leszel jobb makettező és nem is lesz jobb a maketted, csak gyorsabban elkészülsz. És ezt nem én mondom, hanem Miguel Jimenez – az AMMO alapítója. Neki csak hihetünk már, nem?

Szóval, nézzük, hogyan tudjuk egy kicsit kiváltani ezeket a csodaszereket. Főleg nagyobb beruházás nélkül, azokkal a dolgokkal, amik itthon vannak.

Ezért is kezdtem el a fiam cuccai között nézelődni. Ő középiskolás, ergo, a legtöbb háztartásban megtalálhatóak azok a dolgok, amelyek nála ott vannak. Konkrétan nem találtam semmi használhatót. Jó, hát a digitális korszak gyermeke már, ezt kihagytam a számításból.

Így kénytelen voltam a magam polcán körülnézni. Ami némi csalás, hiszen erőteljesen tanulok rajzolni, művészettörténetet (kik, mikor, mit alkottak, kb milyen indíttatásból), művészetismeretet (az előbb emlegetett alkotók HOGYAN készítették el azokat a műveket, mik az alapjai egy-egy művészeti ágnak), némi festészetet, sőt a fotográfia magasabb eszközeivel képekből alkotok képeket, analóg eljárás és különböző képkészítési folyamatok (festés, rajz, a cianotípia, transzfer technikák különböző változatai) vegyítésével. Tehát nálam lapul a fiókban egy csomó olyan dolog, ami bár kiváló eszköz az alanyunkhoz, mégsem biztos, hogy megtalálható minden egyes háztartásban. Így leszűkítettem két készletre a használandó eszközök listáját. Ezek azok, amelyek FELTÉTELEZHETŐEN megtalálhatóak, vagy ha nem, nagyon könnyen beszerezhetők.

1; 12 különböző finomságú grafit ceruza – ezt azt hiszem valamelyik 4 betűs diszkont láncolat egyik egységében vettem, tehát nagyobb az esélye, hogy szélesebb körben megtalálható

2; Egy jó(bb) minőségű AKRIL/AKVARELL színesceruza készlet. (Koh-I-Nor)  - Ez amúgy egyfajta kellemes kezdő szett az akvarell palettán. Nem rossz, de van ennél sokkal jobb is. A mi esetünkben tökéletesen megfelel.

Nagyon fontos, hogy a színes ceruza akril/akvarel legyen. A legtöbb kereskedelmi forgalomban kapható olcsó színesceruzában a kötőanyag – amely összetartja a pigmenteket – valamilyen viasz, míg az akril ceruzákban ez ugyan az a polyutheren akrilgyanta, amelyet megtalálunk a legtöbb „spanyolos” vízbázisú akril makettfestékben, mint pl a Vallejo és társai.

Azt ugye nem kell ecsetlenem, hogy a viaszos ceruzával sok mindent nem tudsz kezdeni, max szép színes képeket színezni a színezős könyvekben. Hiszen az anyag nem oldódik, nem arra tervezték, hanem hogy stabilan, mindig ugyanolyan szép színt adjon. Az akvarell ceruzákat meg arra, hogy vízzel elmosható legyen. És nekünk ez kell.

És hogy miért pont akril anyagokat használtam? Ami biztos, hogy a Bandai műanyag nem bírja az olajos hígítókat. Egyszerűen megeszik az anyagot. Több fórumon panaszkodtak már emiatt (szétesett egy AT-ST). Így úgy döntöttem, hogy az alapozás és festés nélküli maketteknél csak akrilt fogok használni. Mondjuk ez így óriási butaság, hiszen eddig is csak akrilt használtam mindenhova és nem építettem festés nélkül csak ezeket a makettet. De baromi jól hangzott, nem? Nem mellesleg csak víz kell hozzájuk, nem kell semmilyen varázslószer.

Első lépésként egy körömreszelőn lereszeltem egy kis grafit port, amellyel a pilótafülke és sugárkiömlő készült el.

A kabinban alkalmaztam először az akvarell ceruzát is, igaz itt csak szárazon. Az eredmény kielégítő.

A kabinbelső éleit, pedig simán a grafitceruzát használva készítettem el. Ez a technika amúgy MINDEN makettnél működhet. Bizony … A „profik” is előszeretettel használják éleknél, lánctalpaknál, szerszámoknál.

A sugárkiömlőn nagyon szépen látszódik, hogy a lereszelt grafit por milyen szépen fényesedik és lesz szép fémes hatása. Ez nagyban függ attól, milyen finomságú grafitot reszelünk le. Ugye a ceruzák számai a „puhaságot” jelzik. Nyilván minél puhább egy ceruza, annál kevesebb pigmentet „ad ki” a lereszelésnél és a hatás nem lesz olyan „mély”. Hülyén hangzik, de próbáljátok ki nyugodtan otthon.

EBBEN A SHORT VIDEÓBAN MEGNÉZHETITEK A METÓDUST. 

Nagyon fontos, hogy ezek a fémhatások legjobban fényes felületen (lehetőleg fekete) jönnek ki a legjobban. Igazából a szín „ragyoását”, a polírozáson túl az alatta lévő fényes felület reflexiója is adja. Ezért van az, hogy ha fémszínt festesz, akkor fényes fekete alapozást illik alárakni – már persze, ha fényes fém színt akarsz. Ilyenkor maga a fényes fekete tükröződése lesz az, amely a csillogás illúzióját megadja. De erről majd beszélünk akkor, ha valami fémes makettet mutatunk meg nektek.

Egy repülőgép maketten a panelvonalak kiemelése évtizedek óta szinte vallási kérdés. Az egyik azt mondja, nézd meg a fotót, nem látszik. Nos, amikor 70 éves rosszul – értsd nem helyes beállításokkal -, ráadásul a legtöbb esetben verőfényes napsütésben exponált képeket nézünk, tényleg az égvilágon semmi nem fog látszódni, némi túlexpó miatt, de ez már fotózás és ugye mi makettezni vagyunk itt. Amennyiben van igény egy ilyen fotózós értekezésre, megoldjuk azt is.

Egyébként meg igen is látszanak. Közelről is, távolról is, ha olyanok a fényviszonyok és te olyan szögben nézed, stb stb stb.

Maradjunk annyiban, hogy a gépek panelezése, vagy a harci járműveken a befolyatások elsősorban azért vannak, mert, ahogy már többször mondogattam, a makettezés első sorban illúzióteremtés. Nem mondtam volna? Kizárt … valahol biztos leírtam már.

Tehát fogadjuk el, hogy a makettezés egy illúzióteremtés, amelyben a cél a leghitelesebb illúzió létrehozása egy létező eszközről.

Ezen illúzióval igazából a felület egységes homogenitását törjük meg, amely révén makettünk nem egy csillogó legó darabra fog hasonlítani, hanem olyan valamire, amelynek vannak dimenzió, élete. Elválnak a részletek az egésztől.

Természetesen ennek is rengeteg módja, rendszere van, majd foglalkozunk ezzel, ha odaérünk. Jelen pillanatban bőven elég azt megérteni, hogy ezzel a metódussal sokkal „életszerűbb” lesz a makettünk.

Először grafitceruzával próbáltam meg elérni a megfelelő hatást, de ahogy a hajtóműveknél is láttuk, igazából szépen felfényesedett és abszolút nem hozta azt a szintet, amit szerettem volna. De semmi gond. Fogtam egy vizes konyhai papír törlőkendőt és lemostan az egészet.

Itt jött el az ideje az akvarell ceruzának.

A metódus, nagyon egyszerű. A ceruzát valamennyire kihegyezed, majd belemártod vízbe. A víz nagy részét leitatod, majd a ceruzával meghúzod a panelvonalakat. Figyelj arra, hogy a ceruza el fog fogyni. Tehát mindig igazgatni kell egy kicsit a hegyét.

Hagyod száradni pár percig, majd nedves (tehát nem vízben tocsogó, hanem éppen csak nedves) konyhai törlőkendővel letörlöd a felesleget.

Érdemes egy irányba húzni a papír törlőkendőt, mégpedig a levegőáramlás irányába. Ez a gép orrától a farka irányába mutat. Egy-egy törlés legyen csak egyszerre. Végig húzod a felületen, felemeled, majd megint végig húzod ugyanabba az irányba.

Ez így igen elnagyolt technika, kell némi finomítás. Én erre fültisztító pálcikát használtam. Itt is csak nedves volt a pálcika és egyszerre csak kis részen dolgoztam. Amikor kellett, akkor a pálcikán lévő, szárazon hagyott fejjel segítettem rá. De ugyan úgy lehet egy finomabb nedves ecsetet is használni, azzal talán még jobban kontrolálható a dolog. Mondjuk az már nem a full kezdő szint, de legyen ide felírva, hogy ilyen is van.

Ez így egyszerűnek hangzik, de itt jön a makettezés egyik alaptétele, hogy a jó munkához idő kell. Rá kell szánni az időt, nincs mese. Magát a repülőt, nettó 10-12 óra alatt, nagyon kényelmesen össze lehet rakni, úgy, hogy odafigyelsz, nem kapkodsz. A teljes „koszolási” folyamat ennél egy kicsivel több időt vett igénybe.

Adalék; Ha ezt a gépet „komolyan” veszem – értsd verseny szintű, vagy legalább is rendesebben készítem el, kb 2-3 hét alatt készül el, munka, család, minden mellett. Ha valami nagyon részletes munkát viszek bele gyantával, házi feljavításokkal, tömítéssel, festéssel, koszolással, akkor 4-6 hét. Szóval nem kapkodunk.

A képeket elnézve kicsit túlzónak hathat ez a szintű koszolás. Gondolod te.

Tessék. Amerikai F-15E.

F-15 fotó: msd.photography - Matthew Dhallan

Persze ez is olyan, hogy ki mit szeret. Van, aki csak jelzés jelleggel készít koszolást, kopást, van, aki tűpontos referencia alapján készíti el a gépet, van aki „túltolja”. Higgyétek el, ennek csak akkor van jelentősége, ha versenyre viszed a makettet. Egyébként meg sose felejtsd el a lényeget! Érzed magad jól, miközben makettezel, alkoss, leld benne örömöd.

Jelen esetben én így éreztem jónak, nah meg hát így elég látványos a különbség, nem? 

A másik metódus, amit alkalmazni lehet, már igényel némi beruházást. Mégpedig egy jó minőségű ecset képében. Itt nem szabad spórolni – majd később más cikkekben elmagyarázom. Minimum a Kolinsky ecset illik. Ebben a cikkben ezt is kifejtem.

Ilyenkor az ecsetet nedvesítjük meg, majd a ceruza hegyéről felveszünk némi pigmentet. Óvatosan, az ecseten maradt víz segítségével befolyatjuk a panelvonalakba, résekbe, stb.

Amúgy PONTOSAN ugyanígy fogjuk majd használni az olajos weatheringet. Csak ott sokkal több időnk lesz majd a matériával dolgozni.

Bár a bevezetőben azt említettem, hogy elkészítjük a használati nyomokat is, jelen esetben ez kimaradt. A megfolyások, koszok, stb, egy következő réteg lett volna. a fent leírt módszerekhez nagyon hasonló módon. Amiben csak annyi a bibi, hogy az eddig felrakott „koszolásokat”, az új réteggel szó szerint elmostam volna. Szóval ezek már akkor jönnek amikor rendesen festünk is.

Összefoglalva; Sosem építettem így makettet és sosem koszoltam így, mégis úgy gondolom, hogy nagyon egyszerű és hatékony a folyamat. Nem lesz az eredmény tökéletes – hiszen az első makettekről beszélünk, limitált tudással – de arra nagyon jó, hogy kedvet kapjatok a komolyabb munkákhoz. És mégsem úgy néz ki, mint egy játékrepcsi. Sajnos az eredmény nem tartós. Párszor megfogod a repcsi szárnyát akkor előbb utóbb le fog kopni a munkánk. Ezt lakkozással lehetne kiküszöbölni, de az már egy kicsit magasabb szint. Összességében élveztem a dolgot, jópofa volt.

A képen nagyon szépen látszik a koszolt és nem koszolt felületek közötti különbség. Illetve a vastag matrica álltal jelentett probléma is. 

Folyamtosan fejlődünk. Ha kíváncsi vagy, figyeld a Tudástárat. 

Addig is kövesd kérlek a Facebook oldalunkat, hogy mihamarabb értesülhess az akciókról, újdonságokról.

Hasonló, igazán ismeretterjesztő, oktató anyagokért, kérlek olvasd végig a Blog oldalunkat.